A fejlett orvostudomány mára rengeteg, korábban halálosnak tartott betegségnek megtalálta az ellenszerét, ám még mindig van olyan kór, amelyre nincs tökéletes gyógymód. Akik ismernek, azok tudják, hogy a mozgássérültek milyen fontos helyet foglalnak el a szívemben, közülük is különösen közel állnak a poliosok, vagyis a gyermekbénulásban szenvedők. Számos szakcikket írtam már a betegségről és az aktuális hazai állapotról, most azonban más jelleggel teszem közzé a gondolataimat.
A betegségeket és főleg a testi fogyatékokat az emberek mindig óriási csapásként élték és élik meg, és ahhoz, hogy sikeresen megbirkózzanak velük, a létező összes segítséget bevetik és magasabb erőhöz is fohászkodnak. Miért voltak a gyógyító szentek hajdan annyira népszerűek? Azért, mert a csodás gyógyulásba vetett hitet az emberek fontosabbnak tartották, mint azt a – sokszor egyáltalán nem tökéletes – segítséget, amelyet az orvos nyújtani tudott. De az sem elhanyagolható szempont, hogy az imádkozás kevesebb időbe és pénzbe került, mint az orvosi kezelés, és újabb fájdalommal sem járt. A szentek gyógyító erejében nem egy országban sokan hisznek. A gyógyulásba vetett hit nem árt, sőr – mint tudjuk – fontos tényezője a modern medicina sikereinek is.
Talán sokan nem tudják, hogy Alacoque Szent Margit-Mária (francia) nővér – aki maga is gyermekbénulásban szenvedett – a járványos gyermekbénulásban szenvedők és az árvák védőszentje. 1655-ben, 8 évesen betegedett meg. Itt jegyezném meg, hogy az irodalmi adatokban bár elsősorban az 1900-as évektől kezdődően olvashatunk aggasztó, egyre nagyobb méreteket öltő járványhelyzetekről, azonban a betegség minden bizonnyal már az ókorban is jelen volt. Az első klinikai leírás Michael Underwoodtól származik, aki 1789-ben készített először feljegyzést a kórképről. De térjünk vissza Szent Margit-Mária nővérre, akinek a betegsége 4 évig tartott, majd csodával határos módon kigyógyult belőle. Margitban gyermekkorától kezdve jámborság és szemlélődő imádságra való hajlam mutatkozott, szerette a magányt és az egyedüllétet. Hosszú órákat töltött az imádságban, kemény testi vezeklést végzett. Néhány rendkívüli, misztikus jelenség is mutatkozott már imaéletében.1671-ben bevonult a Paray-le-Monial kolostorba, a vizitációs apácák közé. Margit Mária nővér 1690. október 17-én halt meg. Halála napját előre megmondta. IX. Piusz 1864. április 24-én boldoggá, XV. Benedek 1920. május 13-án szentté avatta. Ünnepét 1929-ben vették fel a római naptárba, október 17-re, majd 1969-ben Antiochiai Szent Ignác miatt egy nappal korábbra helyezték át.
Forrás: Diós István – A szentek élete