Korábbi bejegyzésekben már említettem, hogy érdemes lenne az ülőfelszínt dinamikus ülési lehetőséggel (fit ball, dynair párna) helyettesíteni. De most nézzük a „hagyományos”, forgószékkel, vagy egyéb statikus ülőfelszínnel a munkakörnyezet helyes kialakítását / beállítását.
Sok esetben cm-ben adják meg ezeket a paramétereket, azonban az egyéni adottságok és testméretek miatt inkább viszonyítási pontokat adnék meg.
Ülés: ma már a legtöbb -elsősorban forgó- szék állítható háttámlájú. Itt törekedjünk a függőleges helyzetű hát megtartására. Amennyiben a háttámla ívelt, használjuk ki és fektessük neki a hátunkat. Ha ilyen funkcióval nem bír, javasolt egy kisebb pokrócot/pulcsit,/törülközőt felgöngyölni és a derekunk előre ívelt része (lumbális gerinc) és a háttámla közé helyezni (ilyenkor a hátunk nem ér hozzá egy pontos sem a háttámlának.
Ülésmagasság: a talpunk teljesen érjen le a talajra.
Asztalmagasság: Az asztalnál ülve legyen legalább egy ökölnyi távolság a comb és az asztallap alja között. A kényelmes asztalmagasságot akkor kapjuk, ha alkarral feltámaszkodva az asztalra, derékszögben álla könyökünk, a felkar pedig ezáltal függőleges. Ha kisebb ez a szög, automatikusan derékból hajolunk előre a támaszkodásnál, mely hanyag testtartás kialakulásához vezet.
Egér: A terhelés csökkentése érdekében célszerű csuklótámaszt alkalmazni, így nem kényszerülünk a kezünket órákon keresztül „tartani”. Ez a megoldás csökkenti az ínhüvelygyulladás kialakulását.